A nyilvánosan hozzáférhető strukturális adatok elemzése mellett fontosnak tartottuk, hogy differenciáltabban is rákérdezzünk a független előadó-művészeti terület szervezeteinél és alkotóinál bizonyos sajátosságok egyéni megítélésére, ideértve az általános misszió kérdését, az elmúlt tíz év tapasztalatát a pályázás és fenntarthatóság szempontjából, a támogatások megoszlását, a stabilitást és az infrastrukturális jellegzetességeket, lehetőségeket.

​

Módszerünk kérdőíves felmérésen alapult, amelyben zárt és nyitott végű kérdések egyaránt szerepeltek. A kérdéseket nem pusztán a Független Előadó-művészeti Szövetség tagságához igyekeztünk eljuttatni, hanem minél szélesebb körben a jelenleg aktív független kollektívákhoz és alkotókhoz. Miután célunk volt nem pusztán a nagyobb szervezetek (társulatok, befogadó helyek) tapasztalatának felmérése, de az egyéni alkotók megszólítása is, a kérdőíves felmérést két külön blokkba szerveztük:

​

Az egyéni alkotóknak hat kérdés szólt, a szervezetek számára – elsősorban az eltérő dimenziójú infrastrukturális jellegzetességek okán – huszonöt kérdést tettünk fel A beérkezett közel hatvan válasz segített árnyalni a területre jellemző tendenciákat, valamint azok gyakorlati hatását, illetve mindezek megítélését.

​

Az eredmények ismertetésekor első körben (I.) arra a három területre fókuszálunk, amely egyaránt érintette az egyéni alkotókat és a szervezeteket: a független terület missziója, az elmúlt tíz év (2009-2019) tapasztalata, kiszolgáltatottság és szegénységi rizikó. Ezután térünk rá (II.) a szervezetekre specializált kérdéskörökre, úgy mint az összbevétel forrásainak megoszlása és annak változásai (2010, 2014, 2018 tükrében), a működési pályázat tapasztalata, a szervezeti stabilitás, infrastruktúra és a munkatársak helyzete.

 

I. rész

 

1) A független terület missziója

 

A független terület misszióját érintő kérdést azért tartjuk alapvetőnek, mert az önmeghatározás szempontjából elengedhetetlen a terület aktív részeseinek véleménye és tapasztalata. Habár törvényi szinten az fenntartói, infrastrukturális szempontból született definíciók határozzák meg a pályázati és fenntarthatósági lehetőségek körét, a független előadó-művészetek számos egyéb közfeladatot is ellátnak, ennek feltérképezése pedig elengedhetetlen a terület önértése szempontjából. Az alábbiakban külön csoportban közöljük a szervezetek és egyéni alkotók által adott válaszokat, figyelembe véve az eltérő prioritást és tapasztalatokat.

​

A szervezetek válaszaiban első helyen az alternatív esztétikák létrehozása áll, amely mélyen összefonódik a struktúra alapvetéseivel is, hiszen a kőszínházakban uralkodó munkakeretek gyakran alapjaiban lehetetlenítik el vagy helyezik háttérbe a kísérleti esztétikák kutatását, amely a művészeti terület folytonos megújulásának és életben maradásának elengedhetetlen feltétele. Második helyen pedig az oktatási-nevelési feladatok ellátását jelölték meg a válaszadók, amely egybecseng a területen működő számos színházi nevelési társulat megkerülhetetlen munkájával, akik a legváltozatosabb módszereken és előadásokon keresztül segítik elő gyerekek és felnőttek demokratikus, közös gondolkodását, így köznevelési feladatokat is ellátva. Az Egyéb kategóriában szereplő válaszok között megfontolandóak az alábbiak, melyek a területen dolgozó szervezetek széleskörű céljaira is rámutatnak: lokális kultúra erősítése, aktuális társadalmi problémák megszólítása, a területi és gazdasági alapon szerveződő szubkultúrák együttműködésének elősegítése (pl. vidék és főváros), mentori és tehetséggondozói feladatok ellátása, szabadon gondolkodó művészek kinevelése, ernyőszervezetként az egyes alkotók és társulatok támogatása, hosszútávú menedzsment. (1. diagram)

        

1. diagram    

 

​

 

 

​

​

​

​

 

 

Az egyéni alkotók válaszai alapján első helyen az oktatás-nevelés áll mint fő területi misszió, míg az alternatív esztétikák mellé a kutatás-fejlesztés céljai is felzárkóztak. Az egyéb kategóriában adott válaszok között olyan példákat találunk, mint az új alkotói attitűdök keresése, a pszichológiai kultúra fejlesztése, a tolerancia oktatása, valamint a szabad cselekvés gyakorlása és terjesztése. (2. diagram)

 

2. diagram

​

​

​

​

​

​

 

 

 

 

 

A terület missziójáról szóló kérdés második felében lehetőséget biztosítottunk minden válaszadó számára, hogy saját szavaival is kifejtse, mit tart a független előadó-művészeti terület missziójának. Egy definíció nem talált különbséget a kőszínházi és független színházi misszió között, és egy hívta fel a figyelmet arra, hogy a terület heterogenitása nem teszi lehetővé a misszió meghatározását. A többi válasz elemzésekor kitűnik, hogy majdnem mindegyik válaszadó egyéni tapasztalata és preferenciái alapján próbálta megadni a terület misszióját, mindazonáltal számos közös pont fedezhető fel a szabadon megfogalmazott definíciókban, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak a zárt kérdésben megadott válasz-opciókhoz, így például a) társadalmi problémákra érzékeny témák és formák megtalálása, b) a kőszínházi struktúrával szemben nyitottabb működési keretek és újító esztétikák összekapcsolása, c) a tehetséggondozás, valamint d) a társművészetekkel való együttműködés.

 

​

a) Társadalmi kérdések feldolgozása, valamint a társadalom különféle csoportjainak megszólítása, érzékenyítése

 

„Társadalmi kérdésekre koncentráló, magas művészi igényességgel készült, innovatív színházi előadások létrehozása, és azok eljuttatása kultúrával gyengén ellátott területekre is.”

 

„Kisebb és nagyobb célcsoportokat érintő társadalmi kérdések színházi feldolgozása, amelyet igyekszünk minden korosztály számára, az adott korosztály számára megfelelő módon interpretálni a színház eszközeivel.”

 

„Az állami és önkormányzati színházi szféra mellett az új műfajokkal való kísérletezés (színházi nevelés, fórum színház, vitaszínház). Közéletre való gyors reflexió, fontos, olykor tabu témák feldolgozása. A kultúrával kevésbé lefedett, szociálisan elmaradt területek, régiók elérése.”

 

"Közösségépítés a társadalomban. A függetlenek mobilitásuknak köszönhetően fizikálisan és átvitt értelemben is képesek eljutni olyan társadalmi rétegekhez, melyek megszólítása és bevonása egy kőszínház számára nehézkesebb. Átvitt értelemben csatornát, "színpadot" nyújthatnak ezen társadalmi rétegek problémáinak vagy sajátos nézőpontjainak megjelenítéséhez. A társadalmi szerepvállalás és közösségépítés része ugyanúgy a sokszínűség és nyitottság. A különböző esztétikai és tartalmi elképzelésekkel dolgozó független alkotók mind különböző lehetőségeket nyújtanak az embereknek, hogy a számukra érdekes és releváns gondolatokhoz csatlakozzanak. Legyen az középiskolásoknak szóló tantermi előadás, zenés bulvár, közösségi színház időseknek, vagy akár politikai, társadalompolitikai helyzeteket vitató alkotás. Amire igény van, annak helye van. "

 

"Kritikus, reflektív a társadalmi folyamatokra válaszoló előadások, struktúrák létrehozása”

 

​

b) Újfajta működési struktúrák, konvenciók kutatása

 

„olyan esztétikai, társadalmi és működésmódbeli teljesítményekre való tudatos és következetes törekvés, amelyeket az intézményi keretek között nem lehet megvalósítani.”

 

„Hogy nem nézőszámban, nem előadásszámban, nem valakinek megfelelésből, hanem kíváncsiságból, a tökéletességre törekvésből kutatással fejleszt és kísérletezik. Hogy ezen belül az oktatás, vagy a szociális, vagy pusztán új esztétikák kutatása a célja, az már mindegy.”

 

"A független kortárs - alternatív gondolkodású művészember nem híve a merev konvencióknak, viszont egyszerre épít a tradíciókra és aktívan nyitott a változásokra. Az alternativitás nem intézményi vagy minőségi meghatározás, hanem hitvallás, filozófia, életmód és munkamódszer. (…) A „saját nyelv” megtalálásához nyitott, kísérletező munkafolyamat kell. (…) Ez hihetetlenül izgalmas és inspiráló, ugyanakkor végtelenül kockázatos is, mert nem garantált, hogy a születendő előadás a megszokott nézői vagy szakmai elvárásoknak megfelel. Sőt."

 

„Új utak keresése módszerben, formában, témában, közösségi modellek tekintetében, társadalmi érzékenység, a kudarc lehetőségének folyamatos biztosítása, színházesztétikai határ átlépések, a partizán-gerilla jelleg, a mobilitás, a bemerevedett struktúrák, működési modellek kikerülése, a közönséggel és egymással való organikus kapcsolat”

 

"- lehetőséget adni azoknak a művészetének és előadóknak, akik a kőszínházi működést túl korlátozónak tartják (akár a művészi kísérletezés szempontjából, akár strukturális-adminisztratív szempontból),

- művészi alternatívát és választékot nyújtani annak a közönségrétegnek, akik kőszínházak programválasztékával nem elégednek meg, másra, többre vágynak,

- megőrizni a gyorsabb reagálás, a kritikai hozzáállás lehetőségeit, az alternatív megközelítésekben rejlő (rendhagyó) nevelési-oktatási potenciált."

 

„Mainstream, piaci szemléleten kívül eső, bátor, kísérletező esztétikai szemléletformáló művek létrehozása (...)”

 

„Ezen a területen lehetőség van új művészeti, kommunikációs formák kutatására, mert a nézőszámtól viszonylag függetlenedni képes.”

 

​

c) Tehetséggondozás

 

„Tehetség-gondozás, fiatalok felkarolása, támogatása.”

 

„Lehetőséget adni a fiatal alkotóknak; szokatlan, nem járt művészeti utak bejárása, felfedezése; kísérletezés; inspiráló együttműködések kialakítása”

 

„(…) A mai kortárs képző- és előadó-művészet egyik legnehezebb pontja a tehetségek pályán tartása. Részünkről – többek közt – az anyagi források biztosításával igyekszünk fenntartani és ösztönözni az alkotói kedvet egy olyan művészeti ernyőszervezetként, amely befogadóként teret ad az előadóművészeknek a bemutatkozásra.”

 

„független, szabadon gondolkodó művészek kinevelése, mert a felelős egyetemek ezt nem teszik meg.”

 

​

d) Társművészetekkel való együttműködés

 

„összművészeti szellemi alkotóközösségben való létezés.”

 

„Híd képzése a művészeti ágak, intézmények és hazai és nemzetközi aktorok között”

 

„Összművészeti alkotások facilitálása”

 

„Fontos a társművészetek "becsatornázása", hiszen a korszerű színház alapja a komplexitás.”

 

 

​

2) Az elmúlt tíz év tapasztalata

 

Az elmúlt tíz esztendő működési tapasztalatainak negatív és pozitív pontjaira kérdeztünk rá. Pozitív aspektusként a fiatal alkotókat célzó pályázatok létrejöttét, az inkubátorházak és egyéb befogadóhelyek létrejöttét és megerősödését, az érdekképviselet professzionalizálódását, a megmutatkozó kőszínházi szolidaritást, valamint a 2008-as előadó-művészeti törvény létrejöttét említik a válaszok. A Tao     -támogatás mind a pozitív, mind a negatív fejlemények között listára került. Lásd az alábbi idézeteket:

 

„A 2008-as előadó-művészeti törvény hatalmas és régen esedékes lépés volt a terület szabályozásában, akkor is, ha sok sebből vérzett. Két év rendkívül alapos szakmai egyeztetése előzte meg és végre a helyi támogatások 10%-ában határozta meg a függetlenek támogatási minimumát. Ez még mindig messze alatta marad az arányosan ránk eső nézőszámnak, előadásszámnak, külföldi nemzetközi turnéknak és így tovább, de legalább erre számíthattunk. Nem véletlenül alakult 2008 és 2010 között annyi független csapat.”

 

„új játszóhelyek létrejötte; színházi szakma kezdi értékelni a függetlenek munkásságát; egyre sokszínűbb a paletta; a befogadó helyek annyira jók, hogy tele vannak”

 

„A kőszínházak minimálisan szakmai nyitását a független társulatok felé. A területen kialakult, egyre sűrűbb szakmai együttműködéseket.”

 

Negatív aspektusként szinte egyöntetűen a létbizonytalanság, alulfinanszírozottság, tervezhetetlenség, a pályázati rendszer kiszámíthatatlansága, valamint a hosszabb távú pályázatok és infrastruktúrafejlesztés (pl. nagyobb befogadóhelyek) hiánya, a szakma mesterséges politikai kettéosztása, valamint az ebből fakadó kiszolgáltatottság merült fel. Ezen felül a működési költségek alacsony finanszírozási aránya a pályázatokban, a kőszínházi és független struktúrák közötti átjárás hiánya, a főváros-centrikus működés torzító hatása, életpálya modell vagy karrierív hiánya, a pályázati kategóriák torzító hatása jelent meg. Lásd az alábbi idézeteket:

 

„az "egyéb" kategória létrejöttével és felduzzadásával a "független" lét értelmezése és megvalósítása még nehezebbé vált. A terület legjobbjai közül többen feladták”

 

„nem volt olyan év, hogy ne kellett volna aggódni valami miatt, nem volt év, hogy "csak úgy" egyszerűen dolgozhattunk volna... Hogy állandó "harckészültségben" kellett és kell lenni, ahelyett, hogy csak a művészi kihívásokra kellett volna s kellene koncentrálni”

 

„Nincs nyugalom, biztonság, körülmények és feltételek az alkotáshoz. A csatározások során pedig a "harcos-háborús" művészetnek nyílik lehetősége, de mi inkább a béke, vagy az újjáépítés művészetével szeretnénk foglalkozni.”

 

„Egy rövid, ihletett periódus után (kb. 2008-2012) sorra mentek tönkre a legjobb független társulatok, többek között azért is, mert a kreatív gondolat helyét is elfoglalja a túlélés pánikgondolata. Úgy nem lehet szabad művészetet csinálni, hogy hétről hétre azon kell szorongani, miből teremtem elő a minimumot.”

 

 

3) Kiszolgáltatottság és szegénységi rizikó

 

A működési pályázati rendszernek való kitettség kérdésében egyértelmű annak megítélése, hogy a működési pályázati rendszer mint keret mennyiben determinálja a művészi munka és szabadság mértékét: a válaszadók 60%-a szerint közepesen (3) vagy nagyon (4) befolyásolja, míg csupán 10%-uk vélekedett úgy, hogy teljesen mértékben. 30%-uk elhanyagolhatónak látja a működési pályázati rendszer művészi munkára gyakorolt hatását (3. diagram).  

 

3. diagram

​

​

​

​

​

​

 

 

 

 

 

A területet érintő szegénységi rizikó kapcsán a válaszadók 76%-a szerint a területen dolgozók körében nagyon és teljes mértékben jelen van az elszegényedés lehetősége, és egyik válaszadó sem gondolta azt, hogy ez a rizikó egyáltalán ne lenne jellemző a független terület dolgozóinak életére (4. diagram). Mindez vélhetően reális, ugyanakkor igen negatív képet fest a területen dolgozók munkájához kötődő megélhetési keretekről. (Ehhez részletesen lásd a független szervezetek dolgozóira vonatkozó kérdéseket a II. részben.)

 

4. diagram

 

 

 

​

​

​

 

 

 

 

 

II. rész

 

1) Össz     bevételi források alakulása (2010 – 2014 – 2018)

​

A független szervezetek Emtv. szerinti működési támogatásának, a Tao-támogatásnak, valamint a külföldről kapott támogatásnak az arányaira kérdeztünk rá három évre fókuszálva: 2010, 2014 és 2018. Ezekből az adatokból egy olyan trend rajzolódik ki a válaszadók körében, amelyben az Emtv. szerinti működési támogatás megkérdőjelezhetetlenül dominálja a szervezetek fennmaradását, a Tao-támogatás jelentősége nyolc év alatt nagyjából megötszörődött, a külföldről kapott támogatás pedig alapvetően stagnáló arányt mutat.

​

Az Emtv. szerinti működési támogatás az összes bevételi forrás közötti meghatározó jellege ellenére is jellemzően csupán kb. 23-25%-át teszi ki a szervezetek összbevételének (5. diagram). Érdemes arra is figyelni, hogy míg a 2010-es adatok elég nagy szóródást mutatnak, jellemzően sokan egyáltalán nem kaptak működési támogatást, pár szervezet esetében pedig 50-80%-át tette ki az összbevételnek ez a forrás, a 2014-es és 2018-as adatok már inkább középre húznak, így többen kaptak kisebb arányú támogatást, az összbevételnek jellemzően 30-60%-át fedte le ez a forrás (5. diagram).

​

A Tao-támogatás esetében világosan látszik a forrás jelentőségének dinamikus növekedése: míg 2010-ben a válaszadók pusztán 9%-a részesült jellemzően alacsony arányú Tao-forrásban, 2014-re már a válaszadók 30%-a kapott a 2010-es évhez képest dupla annyi össztámogatást, 2018-ra pedig a válaszadók 51%-a számíthatott Tao-forrásra, amely a kezdő évhez képest ötször annyi összbevételi forrást biztosított a válaszadók körében (5. diagram).

​

A külföldről kapott támogatás arányaiban általánosságban 6%-át teszi ki az összbevételnek, ám érdekes adat, hogy a válaszadók kb. 20%-a tudott részesülni valamilyen arányú külföldi bevételi forrásból (5. diagram).

 

5. diagram

​

​

​

​

​

​

​

 

 

 

Az egyéb támogatási kör tekintetében a vizsgált időszakban (6. diagram) a válaszadók 97%-a kapott NKA-támogatást, 63%-uk EMMI kiemelt támogatást, 72%-uk részesült az SZJA 1%-ból, 25%-uk pályázott kapott MMA-támogatást, és 53%-uk kapott Summa Artium-támogatást (amely figyelemre méltó gyorsasággal és hatékonysággal zárkózott      fel a jobbára állami pályázatok mellé). Ezen felül az önkormányzati, civil, magán-támogatók (egyéni és céges vegyesen), valamint a különféle Európai Uniós és Visegrád Alaphoz kötődő pályázatok jelentettek alternatív bevételi forrásokat a független szervezetek számára.

 

6. diagram

​

 

​

​

​

​

​

 

 

2) A működési pályázat tapasztalatai

 

A működési pályázat tapasztalataira vonatkozó kérdésblokk eredménye szerint a válaszadók jelentős mértékben (53%) kiszolgáltatva érzik szervezeteiket az Emtv. szerinti működési pályázatnak, amely korrelál a fentebb bemutatott adatokkal is, amely a működési támogatás monopol-helyzetét húzta alá (7. diagram). Emellett a válaszadók közel 75%-a szerint nagyon vagy teljes mértékben kiszámíthatatlan az Emtv. szerinti működési támogatás (8. diagram), közel 70%-uk aránytalannak tartja a pályázatban elvárt teljesítményt a kapott támogatás fényében (9. diagram). Az adminisztratív terhek megterhelő volta már nagyobb tapasztalati szóródást mutat: a válaszadók közel harmada (37%) tartja teljes mértékben soknak, míg negyede (32%) pusztán közepesen soknak a pályázat során felmerülő adminisztrációs feladatokat (10. diagram).

 

7. diagram 

    

 

​

​

​

 

 

 

 

 

8. diagram

 

 

​

​

​

​

​

​

​

​

9. diagram

 

 

​

​

​

​

​

​

 

10. diagram

 

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

3) Szervezeti infrastruktúra, stabilitás, munkatársak helyzete

​

A válaszadók több, mint fele közepesen stabilnak érzi szervezete létét, míg közel harmaduk egyáltalán nem vagy csak kis mértékben (11. diagram). A szervezeten belüli munkatársakra vonatkozó adatok összességében arra mutatnak, hogy a független területen dolgozók jellemzően (közel 80%) több munkahellyel rendelkeznek (12. diagram), adott szervezeten belül több feladatkört is ellátnak (67%) (13. diagram), ám a társadalombiztosítási ellátásokból csupán közepes vagy kis mértékben részesülnek (14. diagram).

 

11. diagram

​

 

 

 

​

 

 

 

 

 

12. diagram

 

 

 

 

 

 

​

 

 

 

13. diagram

 

 

​

​

​

​

​

 

​

​

14. diagram

 

​

​

​

​

​

​

​

​

 

A fenti vélemények mutatják, hogy a terület komolyan küzd a munkaerő megtartás és utánpótlás problémájával (részletesen lásd az interjúknál). Az alacsony bérek és az általában több feladatkört érintő munkaterhelés erősen növeli a kiégés rizikóját, valamint a szakemberek elvándorlását a területről. Ezen túl a munkaviszony megteremtésének és ahhoz kötődő társadalombiztosítási ellátásoknak a hiánya, valamint a kényszervállalkozói létmód mind jogi, mind gazdasági értelemben kiszolgáltatottá teszi a területen dolgozó munkavállalókat.

 

A szervezetek infrastrukturális körülményeiről elmondható, hogy egyetlen válaszadó sem rendelkezik saját tulajdonban lévő játszóhellyel (15. diagram). Az irodahelyiség, raktár és színháztechnikai berendezések azok, melyek a válaszadók több mint fele esetében rendelkezésre állnak: közel 63%-uk rendelkezik irodahelyiséggel, 58%-uk színháztechnikai berendezéssel, 56%-uk pedig raktárral. Ám mindössze 44%-uk rendelkezik bérelt, saját fenntartásában működő játszóhellyel, és még kevesebb, 16%-uk rendelkezik szállításra alkalmas gépjárművel. Ezen felül a válaszadók közel negyede (!) (23%) nem rendelkezik a fenti infrastrukturális elemek egyikével sem (15. diagram).

 

15. diagram

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

 

A saját tulajdonban lévő játszóhely vagy bérelt játszóhely hiánya szintén a kiszolgáltatottságot erősíti a területen, illetve az ebből fakadó növekvő szervezési és egyeztetési kényszer mind munkaidő, mind munkaerő szempontjából plusz terhet ró a szervezetek munkatársaira (részletesen lásd az interjúknál). A raktár, berendezések, gépjármű, illetve irodahelyiség hiánya praktikusan szintén azt eredményezi, hogy számos plusz költséget, munkaerőt és munkaidőt emészt fel a szervezet normál működtetése. 

​

Az a tény, hogy a megkérdezettek több mint felének nincs saját játszóhelye, működésbeli korlátokat jelent. A játszóhelyek rendelkeznek az előadásnapokkal, és mivel leterheltek (sokkal több az igény próbanapra és előadásnapra, mint amennyi kapacitásuk van), a befogadott produkcióknak havi egy-két játszási napot tudnak biztosítani. Ha a közreműködők szabadúszók, akkor az egyeztetésük függ az egyéb elfoglaltságaiktól (egyes produkciók elsőbbséget élveznek másokkal szemben). Egy elmaradt előadás helyett pót-alkalom kitűzése rövid időtávon belül alig elképzelhető.

​

Egy-egy társulat a pályázati tevékenysége során köteles vállalni meghatározott időtartamon belül teljesített előadásszámot, nézőszámot, miközben az előadások kitűzése nem a saját döntésétől függ.

Ez a fajta “függés” számos független társulat és alkotó működésének adja a keretét és korlátját egyben.

​